A XX. EKE Vándortábor - 18. HONISMERETI TÚRÁJA

                   Fehér megyei szórványvidék

Útvonal: Alsójára, Borrév, Nagyenyed, Balázsfalva-Bethlenszentmiklós-Küküllővár-Enyedszentkirály-Tompaháza, Nagyenyed, tábor.

Távolság: autóbusszal 300 km

Balázsfalva, Apafi kastély

 

Honismereti túránk során a Fehér megyei szórványvidékkel ismerkedünk. A történelem viharainak következtében ebben a térségben nagyon megfogyatkozott a magyarság, jónéhány olyan település van ahol már csak egy-két magyar lakos van, vagy egy sincs, bezárva, használatlanul áll a többévszázados templom. Kirándulásunk során olyan településeket keresünk fel, ahol még van magyar lakosság, ha viszonylag kis létszámú is. Elsőként a Kis- és Nagy-Küküllő egyesülésénél fekvő Balázsfalvára, (Blaj) a 20.000 fős kisvárosba látogatunk, ahol 1700 magyar él. Az erdélyi román kultúra és a romániai görög katolikus egyház központja. Első írásos említése 1252-ből való, amikoris Herbord ispán vette meg, az ő fia Balázs, akiről a település a nevét kapta, 1332-ben már villa Blasii néven említik, egyházas hely, Szent Márton tiszteletére épült templommal és magyar lakossággal. Később Zsigmond király megmentőjének, baróti Czéri Balázsnak adományozta, majd Bagdi György birtokába került, aki 1535-ben várkastélyt építtetett. Tulajdonosai közt tudjuk Péchi Simont, a Bethlen családot, Rákóczi Zsigmondot, majd 1664-től Apafi Mihály birtoka, aki Erdély utolsó fejedelme volt. Ebben a kastélyban írta alá Teleki Mihály, Erdély kancellárja és Lotharingiai Károly a balázsfalvi szerződést 1687 októberében, amelynek értelmében Erdély Habsburg fennhatóság alá került. Az ifj. Apafi Mihály Bécsbe költözött és ott élt tovább hercegi rangban 1713-ban bekövetkezett haláláig. Balázsfalvi kastélya és birtoka a kincstár tulajdonába került. Ebben az időben szerveződik a fogarasi görög katolikus püspökség. 1738-ban III. Károly  osztrák császár a balázsfalvi uradalmat a görög katolikus egyháznak adományozta. A görögkatolikus püspök ekkor Inocentiu Micu Klein, aki a püspökség székhelyét Balázsfalvára költözteti, a püspöki rezidenciát a kastélyban rendezi be és nagyszabású építkezésekbe kezd, papneveldét, kolostorokat, iskolát, majd egy impozáns, barokk stílusú görög katolikus székesegyházat építtetett. A ma is álló református templomot alig több mint száz éve építette a település magyar közössége. 

Balázsfalva, a görög-katolikus 
székesegyház ikonosztáza

Küküllővár, Bethlen-Haller kastély 
a templomtoronyból

Küküllővár, Bethlen-Haller kastély

Utunkat  a Kis-Küküllő mentén folytatva érkezünk el Bethlenszentmiklósra (Sînmiclăuş). Az Árpád-kori település eredeti neve Szent-Miklós volt, a Bethlenek megjelenése után vette fel a Bethlen előnevet. Első írásos említésekor, 1309-ben (Sancti

Bethlenszentmiklós,
református templom

Nicolaus) papját a kiközösített tizedmegtagadó szász papok között sorolták fel. Küküllői várbirtok volt, amelyet Zsigmond király 1390-ben Bethlen Gergelynek adományozott. Szász lakóit magyarok és románok váltották fel. A várkastélyt és uradalmának egy részét a Brukenthal család örökölte, majd annak kihalása után a szász evangélikus egyház birtokába került. Ma a falu magyar lakossága kb. fele-fele arányban református és unitárius. A 14. században épült templomát az unitáriusok használják. Református templomát 1750-ben építtette, barokk stílusban gróf Bethlen Gergely. Az igazi érték azonban az 1668-1683 között épült kastély, amelyet az olasz hatású erdélyi késő reneszánsz egyik legszebb építészeti alkotásának tartanak. Építtetője Bethlen Miklós (1642-1716) emlékíró, a 17. század második felének egyik legtanultabb főura, Udvarhelyszék kapitánya, 1690 után Erdély kancellárja. A kastély terveit saját maga készítette velencei emlékeinek hatására, de

Bethlenszentmiklós, 
református templombe

figyelembe véve a helyi építészeti hagyományokat is. 

A négyzet alaprajzú, oldalaival a fő égtájak felé forduló emeletes épület sarkait négyzet, illetve téglalap alaprajzú saroktornyok hangsúlyozzák, a Kis-Küküllő felé néző déli oldalon pedig mindkét szinten elegáns loggia húzódik, hat-hat félköríves árkáddal. Az épületet hajdan öt bástyával erődített várfal,  három oldalról vizesárok, délről a Kis-Küküllő és felvonóhíd is védte, ma ezekből alig észlelhető valami. Északi főbejáratának timpanonjában domborműves oroszlánok fogják közre a betleni Bethlenek kígyós, koszorúval övezett címerét. A keleti homlokzat legszebb dísze a jókora gyámokra támaszkodó kettős ablakú erkély, a második feleség, Rhédey Júlia címerével. Sajnos ma már nagyon leromlott állapotban van az egykor gyönyörű kastély.

Továbbra is a Kis-Küküllő mentén haladva érkezünk Küküllővárra

Küküllővár, templomtorony

(Cetatea de Baltă). A település első írásos említése 1177-ből származik, villa Cuculiensis castri néven. Vára a 11. század óta Küküllő vármegye székhelye, első egyháza a küküllői esperesség központja volt. A tatárjárás idején (1241-42) a várba menekült sokezres tömeget a tatárok lemészárolták, a várat feldúlták. Azután újból felépítették a várat, a mai várkastély elődjét a településen kívül, egy dombtetőre. Az írott forrásokban 1319-tól szereplő királyi vár az erdélyi vajda tisztségéhez tartozott, az alvajdák gyakori lakhelye volt. Mátyás király a várat uradalmával együtt dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának adományozta, majd Stefan cel Mare és Petru Rares moldvai vajdák kapták hűbérbirtokul. Szapolyai János visszavette és 1538-ban Izabella királynénak adta. János Zsigmond halála után fejedelmi birtok volt ifj. Apafi Mihállyal bezárólag, amikoris a kincstáré lett, majd a Bethlen, végül a Haller család birtokába került. A várat Bethlen Gábor fejedelem öccse, Bethlen István építtette át reneszánsz várkastéllyá a 17. század elején. Ekkor építették a sarkokra a négy hengeralakú bástyát. A 18. században  Bethlen Miklós lebontatta a kastélyt övező védőfalakat és a felvonóhídat és megépíttette a mai főbejárat portikuszát és a lépcsőtornyot, pompás kertet alakított ki. A homlokzatok felső szintjén gyámkövekre támaszkodó, szuroköntős és lőréses védőfolyosó koronázza az épületet. A kastély ma a jidvei pezsgőgyár tulajdonosáé, nem látogatható. 

Bethlenszentmiklós, unitárius templombelső

Bethlenszentmiklós, Bethlen kastély

Bethlenszentmiklós, unitárius templom

A település első templomát, a Szent István tiszteletére szentelt 13. századi kisméretű bazilikát a királyi várban szolgálatot teljesítők számára építették. Az eredetileg kéttornyos, egyhajós templom a családi monostortemplomok leegyszerűsített falusias megoldása. Nagyon jellegzetesek a tornyok cikk-cakkvonalban zárodó, hármas ikerablakai. A templomkutatások során bebizonyosodott, hogy a jelenlegi hajó a sokszögű szentéllyel, sőt az azt közrefogó félkörívpárral a 15. század alkotása. Ekkor építették egybe a két tornyot is és változtatták széles téglalap alaprajzú tömmbé. Erdély legkorábbi, 1417-ből való datált harangja az átépítés körülbelüli idejét is megadja. Az északi torony belső falára a 16. században festették a lángokból kiemelkedő tatárfejet. Küküllővár kezdetben magyarok és szászok lakta jobbágyfalu, a 16. századtól mezőváros volt, ma község.

 Itt elérjük kirándulásunk legtávolabbi pontját, innen visszatérünk a Kis-Küküllő, majd a Küküllő mentén, Tövisen keresztül Nagyenyedig, majd innen a főútról letérve érjük el Enyedszentkirályt, illetve Tompaházát.

Enyedszentkirály, Bánffy kastély

Enyedszentkirály, Bánffy kastély

Enyedszentkirály (Sâncrai) a Maros balpartján, Nagyenyedtől 8 km-re fekvő község, magyar lakossága 20% körül van. A falu nevét Szent Istvánról elnevezett egyházától kapta. Első okleveles említése 1274-ből származik, Zenthkeral néven, 1332-ben egyházas hely. A 18-ik században kompátkelőhely a Maroson. Gótikus református templomát a Magyar Nagylexikon szerint 1901-ben lebontották, csak a harangtornya maradt meg. A valóságban azonban meg van a templom, amit mi is látni fogunk kirándulásunk során. A faluban 1725-ben a Bánffyak építettek emeletes kastélyt, melynek szépen kialakított homlokzata a Maros partjára néz. A kőalapokra épült kastély főbejárati teraszára kőlépcsősor vezet, a terasz alatt van az alagsor bejárata. A kastélynak két, különböző méretű tornya van, a kisebbik négyzet alaprajzú, a magasabbik nyolcszög alaprajzú, felső szintjén négy szimetrikus, konzolon nyugvó terasszal, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre.

Tompaháza, református templom

Tompaháza (Rădeşti) Enyedszentkirály közelében fekszik, szintén a Maros balpartján, magyar lakossága ma már csak 10% körül van. Először oklevélben 1263-69 között említik Terra Kend néven, valószínűleg határvédelemre kihelyezett kendek települése lehetett. 1332-ben egyházas hely. 1439-ben már Thompahaza-ként említik az oklevelek, a Tompa család birtoka volt. A 14-ik század elején szászok települtek be, akik fokozatosan elmagyarosodtak, majd a 17-ik században román többségű lett.

Temploma a 13-ik század végén épült, csarodai típusú épület, igényesebb kivitelezésű falusi templom. Karcsú, négyszögletes harangtornya a nyugati bejárat fölé magasodik, a toronysisak alatt fa mellvédes tornácot találunk, egyetlen ikerablaka a keleti falon, a tornác alól nyílik. A hajószélességnél kevéssel keskenyebb szentély csatlakozik a hajóhoz, melyet négy támpillér erősít. A meredek csúcsíves, kőkeretű, gótikus nyugati kapuzat fölött utólagos kialakítású ablak világítja meg a karzatot. A hajóbelső legszebb építménye a kettős nyugati karzat: a romanikus karzathoz a 18-ik században kazettás mellvédű fa énekeskarzatot illesztettek. A két karzat járószintje azonos. A 18-ik századi karzat legszebb része fából készült, hét festett kazettával díszített mellvédje, melynek középső kazettáján latin felíratot találunk, mely magyarul így hangzik: Isten nevének nagyobb dicsőségére emeltette nagyborosnyói Bartha László 1774. szeptember 11-én.

A hajó mennyezetének 98 festett fakazettája ennél korábban, 1744-ben készült, a szószék és a szószékkorona, akárcsak a karzat mellvédje, 1774-ben készült, ezeken is találunk felíratokat.

A szentélyben is van karzat, mellvédje szintén hét festett fakazettával díszített, akárcsak a nyugati karzaté. A szentély oldalfalaiban szentség és kegyszertartó fülkék vannak. A mennyezetet szép kivitelű, mára már meglehetősen rossz állapotú stukkó kompozícióval díszítették.

                                          Kovácsné Diószegi Zsuzsa

A XX. EKE Vándortábor - 13. túra

Túraterv a Római-fürdő – Csáklyakő – Intregáldi 

szoros útvonalra

Túravezető: VLÁD PÁL

Hossz: 20 km

Szintkülönbség: +800 m; –280 m; +100 m; –480 m = +900 m, –760 m

Nehézségi szint: nagyon nehéz, hosszú

Menetidő: 8 óra
Jelzés: piros háromszög
 

A Csáklyakő - 1233 m. 
(fotó - Mezei Elemér)

Megközelítés: a táborból kb. 71 km-re van az indulóhely

           A Jára folyó mentén: Alsójára (központ)–Borrév (eltérő) 10 km; 

           Az Aranyos völgyéből a Maros völgyébe: Borrév–Nagyenyed 33 km;

           A Maros völgyében: Nagyenyed–Tövis utáni eltérő 15,5 km;

           A Tövis utáni eltérő–Alsógáld: 3 km;

           A Gáld-patak mentén: Alsógáld–Borosbenedek 4,5 km; 

           A Csáklya-patak mentén: Borosbenedek–Csáklya (faluvég): 5 km 

 Visszaút a táborba kb. 80 km

           A Gáld-patak mentén: Intregáldi szoros vége–Borosbenedek 13,5 km; 

           Tovább a már ismertetett úton: 66 km

Képek a Csáklyaszorosról (Római fürdők).
(fotók - Mezei Elemér)

    A falu felső végéről indulunk (kb. 420 m tszf.) egy szekérút mentén, előbb fenyővel ültetett oldalban, majd gyümölcsfák között, aztán füves, bokrokkal övezett úton, közben megjelennek jobbra a különálló sziklák. Hamarosan az út ösvénnyé szűkül és a patak is közelebb kerül és zajosabb lesz, elérkezünk ahhoz a részhez, ahol megértjük, miért is Római-fürdő e hely neve (egy 4 m átmérőjű kőüstbe zuhog alá a víz).

Sziklarózsa.
 (fotó - Mezei Elemér)

Azt is elárulja a látvány, hogy hogyan jött létre e rövid, de szűk szoros: a sziklatömb függőlegesen megrepedt, a szabadabb és vékonyabb lap kifordult egy kicsit, elzárva a patak addigi útját és arra kényszerítve azt, hogy a repedésben keressen utat magának.

         A patak útja a szorosban nem követhető, csak nagyon edzett kirándulók próbálkozzanak ezzel, mi kikerüljük ezt meredeken kikapaszkodva a sziklás nyeregbe, ahonnan könnyű kitérőt tehetünk a sziklák tetejére. A sziklás tetők szárazságtűrő növényzetével találkozunk itt, de a látvány is megéri a kis fáradtságot, főleg a szorossal szembeni szikla tetejéről, ahonnan a szorost láthatjuk fentről (egy távcső jó szolgálatot tesz itt).

    

        Visszatérünk a nyeregbe, kb. 570 m tszf. magasságban vagyunk és a falu végétől való indulásunk óta kb. 1½ óra telt el. Fölfelé haladunk a völgyben 1 km-nyit, ekkor a jelzett utunk keresztezi a patakot és a patak folyása szerinti jobb oldalán emelkedik lassan, 2 km után keresztezi a Tecşeşti faluba vezető utat, erdőszélen, majd erdőben visz tovább 2,5 km-t, közben már 800 méter fölött vagyunk, és elérkezünk arra a pontra, ahol keresztezzük a piros sáv jelzést,  ami a Remetei kolostortól vezet a Csumerna-platóra. Innen meredek kaptató visz fel a Csáklyakő tetejére (1233 m  tszf.). A sziklatarajról szép kilátás nyílik a tájra, kárpótolva a fáradtságért. 

A tecşeşti-i nárciszmezők.
(fotók - Mezei Elemér)

                                                                    

          Leereszkedve nyugati irányba tartunk, mintegy közel 300 m-t szintben ereszkedve egy nyeregben találjuk magunkat, ahol keresztezzük a sárga kereszt jelzést, amelyik a Remetei menedékháztól visz a Gáld-patak völgyébe, majd a patak mentén föl Havasgáld falun keresztül a Csumerna-platóra. Ebben a nyeregben és ettől nyugatra van a Nárciszmező.

(fotó - Mezei Elemér)

            A Római-fürdő fölötti nyeregtől idáig kb. 4 óra kell. A nárciszok egy kiterjedt területen és nem folytonosan találhatók, a karsztplatón, ami a nyeregtől nyugatra, az Intregáldi szoros sziklájáig terjed, mindenütt rátalálhatunk május közepén.

          A faluból követjük a víz folyását a völgyben lefelé, alig 1 km után az Intregáldi szorosba érünk, majd 2 km után a szoros végében találjuk magunkat. Ekkor már a nap is lenyugovóban és csak az ormok tetejét süti meg, a szorosban vezető út nagy forgalma is zavaró, fáradtan várjuk már az autóinkkal való találkozást.


                                        Mezei Elemér 

A túra térképe.

                                                                       

                                                                     Videó - Pál Gyöngyi

A XX. EKE Vándortábor - 9. túra

Bélavár túra

Távolság: 16,7 km -  Szintkülömbség: 880 m – Menetidő: 7-8 óra

               Földrajzi helyzete: N 46⁰28’ – 46⁰30’ és E 23⁰21’ – 23⁰23’ ,
      openmaps.eu CE térképen

         Amint a fenti adatokból látszik, nehéz túrának számit, nem is a távolság, hanem a szintkűlöbség hirtelen változása miatt. Felfelé is lefelé is meredek szakaszokkal találkozunk.

Fotó - Lörinczi István

         A DN 75-ös úton, az Aranyos völgyéböl eltérünk Alsó-podsága felé, a jelenleg  már feszámolt  kesvenynyomtávú vasúti híd alatt. Itt a települést elhagyva a Podsága-patak völgyét követjük és kb. 7,5 km után érünk el egy ortodox kolostorhoz. Kőkeritését román történelmi személyiségek mozaik képei díszítik. Érdemes itt megállni, mivel 1981-ben  máramarosi mesterek által épített  szép csavartoszlopos faragott tornácon keresztül lehet bejutni a jelegzetes fatemplomba.

        Hogy miért éppen itt épült a kolostor, annak két oka is lehet. Itt kezdödik a Podságai-szoros és gyönyörü a környék, háttérként szolgálnak a meredek sziklafalak. Egy másik ok, a kolostortól kb. 300 métere egy hirtelen kanyar után, a patak medrének partján két,  nem mindenapi forrás található, majdnem egymással szemben. Az egyik baloldalt, túl a patakon közvetlen a Bujor-hegy sziklafala tövébe található. Ide egy keskeny beton  hid vezet, amit nemrég épitettek, a régi roggyant palló mellé. A forrás jelegzetesége, hogy elég szabálytalan időközönkén a forrás vize teljesen elapad, de akár 1-2 óra elteltével újra megjelenik. Érdekes jelenség. A forrás Szüz Mária nevét viseli (Maica Domnului), olajmécsessel és egy Mária képpel díszítve. A sziklafalba kb. egy méter magas kereszt van vésve. A másik forrás vele szembe, bövizü és közvetlen az út mellett van, a patak partján. Ez a „Feredeu” egy beton medence formájú. A szerzetesek és  a környék lakói úgy tarják hogy mind a két forrás csodákkal bír, vize még télen sem fagy be. Egy szerzetestöl azt hallottam, hogy a Feredeu vize nem csak a testet, hanem a lelket is tisztítja. Tovább menve az úton, jobboldalt egy használaton kívüli kőbánya van, itt bányászat közben valamikor szép kalcit kristályokat lehetett találni. Feljebb menve, nemsokára Felsö-podságára érünk, ott ahol a jobbról jövö Bélavár-patak összefolyik a Podsága patakkal, mi is jobbra térünk, a nemrég felújított elég keskeny hengerelt úton. Innét már megjelenik a piros kereszt jelzés. Akik nagyobb autoval érkeznek, az elágazástól, elöre 50 méterre levő üzlet előtti beugró területén hagyhatják és persze itt, visszatéréskor szomjunkat egy pohár sörrel, vagy hűsítövel olthatják. De akár élelmet, vagy édességet is vásárolhatunk a körülményekhez képest jól ellátott üzletben. A 2009 őszén felújitott úton kiskocsival és mikrobusszal aránylag  símán tovább lehet menni, kivéve egy rövid szakaszon, így idöt és kb. 150 m szintet nyerve. Miután elhagyjuk az itt levő házakat, a terep kissé kinyílik és szemünk előtt láhatóvá válnak a Bélavár gyönyörű sziklatornyai. Miután jobbra elmarad az impozáns Bálmos sziklája, utunk tovább visz felfelé és ott ahol az út balra kanyarodik, újabb házcsoporttal találkozunk. Miután elhagyjuk az útolso házat is, az út kiszélesedik, akár egy parkoló balra, egy épülő fakunyhó is van, Az út ezen szakasza nagyon rossz, a 2010 nyarán a nagy esözések okozta vízmosások miatt. Ha eddig még autoval jöttünk, akkor azt itt kell hagyjuk. Ez a hely ahol elértük a piros ponttal jelzett Bélavári-körtúrát, s egyben a traszé legalacsonyabb pontja a 740 méter t.sz.f. magaságban, un. Răstoaca telep. Balra visz a felmenő ág, erre megy a piros kereszt is, eggyütt a piros pont jelzéssel. Jobbra a sziklák irányából jön a szintén piros ponttal jelzett, a lejövö ág. Mind a két irányból végig járható az út, mi balra  megyünk, követve a szekérutat, amely meredeken visz felfelé és egy éles kanyar után balra fordul. Még megyünk néhány métert, majd jóbbra letérünk az útról, egy még meredekebb legelőn kapaszkodunk felfelé. Miután egy öreg vadcseresznye fához érünk, amelyen jól látható a piros kereszt és a piros pont jelzés, útunk kissé jobbra bevisz az erdöbe, ami tovább kevésbé emelkedik ezen a részen. Elindulásunktól, s piros ponttól,  kb egy órára, egy kis tisztásra (1) érünk, majd ismét egy erdös rész következik. Nemsokára egy vizválasztó gerincre érünk, ahonét kissé jobbra egy nagyon meredek, cserjékkel benőtt sziklás terepen haladunk, majd újra erdős rész következik. Azon áthaladva, egy nagyobb legelőre érünk (2), ahol néhány faházat találunk és egy kis forrást is, de a vízvétel elég problémás. Itt a terep kissé mocsaras a forrás vize miatt. A legelő felső felén jobbra fordulunk, ahol nem messze egy kakastarély formájú szikla közelébe haladunk el, majd ezután felérünk az  un. Şesul Craiului fennsikra. Itt jobbra ki lehet menni a Bélavára elsö nagyobb szikla-kilátójára. Gyönyörü, sziklás meredek szurdok-völgyek tárulnak a szemünk elé. Itt, 1300 métert meghaladó magasságban vagyunk. De elöbb vegyük szemügyre a fennsíkot, ahol kissé balra fordulva, jó idöben, a távolban a Kisbányahavas menedékháza körüli épületeket látjuk, mőgőttük az 1676 méteres Buszkáttal és ettöl még balra, tiszta időben az 1826 méter magas Öreghavas is látható, a rajta lévő fehér gömb fomájú radar állomás épületével. Elöttünk, kissé távolabb, megpillanthatjuk egy sziklára festett, a kék kereszt turista jelzést, mellette vasoszlopon egy nyillal, amely a Kisbányahavasról jövő utat mutatja a Ronki-szoros irányában. Mi ettöl jobbfelé megyünk, füves terepen és egy kidölt kerítés mőgőtt, egy fára szegezett megrongált tábla jelzi, hogy a Bélavár rezervátum területére értünk. Itt, egy nagyobb pihehőt lehet tartani, egy nem messze levö magányos sziklára is kilehet menni, ahonnét csodálatos a kilátás a sziklatornyok és a nagy mély, szurdok völgyek felé. Itt turánk egyik legmagasabb pontján vagyunk, 1370 méteren.

Fotó - Lörinczi István

Fotó - Lörinczi István

Fotó - Lörinczi István

      Utunk tovább inkább csak lefelé visz, de előbb jobbra elmarad a Bleánc-kő (Colţul Blenţului), 1368 méteres sziklatornya, amelytőll minket egy füves völgy és meredek kapaszkodó választ el. A csúcsot ezen az oldalon egy meredek erdös  rész borítja, de mi ezt jobbra elhagyva, ritkás erdős részen haladunk.  Helyenként utunk kivisz a szikla peremére, ahol ijesztő mélységek tátonganak. A távolban, Podsága irányában, jol látható, a Bélavár-patak völgyében kígyózó út, amelyen feljöttünk. Tovább haladva, egy erdős részen kissé balra térünk, így megkerüljűk a Bélavár egyik legnagyobb sziklatömbjét. Utunkon, a piros pont mellett, itt a kék háromszög jelzés is kísér, ami késöbb levisz a Pociovalistei szorosba. Egy nagyon meredek erdős részén ereszkedünk, legalább 200 méter szinkülömbségen, majd ösvényünk a szintet tartva, csak kis ereszkedővel  egy ívet ír le jobbra, ez egy nyilt terepre visz. Balra, a távolban előtűnik a Pociovalistei-szoros ÉNy-i sziklafala. Utunk tovább enyhén jobbra, az erdöszélén halad, majd a piros pont hirtelen jobbra írányit, mint hogy a kék háromszög egyelöre tovább megy, majd nemsokára balra, levisz a Pociovalistei szoros irányába. Mi követhetjük a piros pontot, ami levisz a sziklatornyok tövébe és így jutunk le egy erecske mellett haladva, arra a szekérutra,  ahol az autoinkat hagytuk és  kezdödött a turánk. Egy másik változat szerint, elöre menve a régi pirosháromszög jelzésen, ami a Muncselu gerincen, a Vultureasa irányába vezet, ez kissé emelkedík, ott ahol jobbra megjelenik egy fiatal nyírfás rész, jobbra fordulva, a fák közt, enyhén ereszkedünk, ami késöbb meredekebbé válik. Néhány száz méter megtétele után egy nagy legelőre érünk, ahol több faházat látunk, amelyeket csak nyáron használnak az állat tartok. Jobbra tőlünk újra előtűnnek a Bélavár csodálatos sziklatornyai, de most egy újabb nézőpontból. Ez a magyarázata annak, hogy ezt a kissé hosszabb nem jelzett utat vállasztja, sok turista. Az első  külön látvány jobbra, a „Hornul Boului” beomlott barlang órási torkolata, de majdnem „kéznyújtásnyira”  vannak a Bélavár többi sziklatornyai is. Mi a kaszálón jobbra tartva keményen ereszkedünk a lejtös terepen, majd mielőtt a legelőt egy bokros-erdös sáv lezárná, a jobbra lévö erdősrészen megkeressük azt a kissé benőtt csapást, amelyet a pásztorok használtak. Ez kivisz a sziklák tövében ereszkedö jelzett  ösvényre, itt élesen balra fordulunk és onnét az autóinkhoz. Ha nem találjuk meg ezt a csapást, nincs semmi baj, mert van több is, de azok kissé lejebb jönnek ki az utra. Itt zárodik a telyes körtúra. 

Fotó - Lörinczi István

       Nem ajánlott nagyon balra ereszkedni a kaszálon, mert elég vizenyös a talaj föleg esös idöszakokban. Ha itt kiérünk az erdőből, néhányházat és egy kis fürész telephez érünk, ahol balra tértünk feljövetelünknél és egyesek az autoikat hagyták itt. Azoknak lehet elönyös ez a lejövetel, akik gyalog jöttek fel Podságáról. Innét kb egy háromnegyed óra ut,  a Felsöpodsága-i üzletig, ahol például mások az autoikat hagyták. Itt,  igény szerint, csillapíthatják szomjukat is.

      A túra utvonaláról és a megközelitéséröl GPS-el felvett utvonal (track) és a szintvonal segiti az érdeklödöket, amit mellekelten csatolok.

                                                         Lörinczi István, túravezetö

 

A XX. EKE Vándortábor - 15. túra

Jöjjön velünk a remetei sziklasorosba

    (Fotósoknak ajánlott)

Útvonal: Alsójára, Borrév, Nagyenyed, Tövis, Remetei-sziklaszoros
és vissza a táborig. Gyalog: Remetei-kolostor és
sziklaszoros
Távolság: autóbusszal 146 km, gyalog 5 km
Szintkülönbség: felfelé 50 m, lefelé 50 m
Menetidő: 6 óra
Minősítés: könnyű, vizes túra

                                   Tővis központjából jelzőtábla mutatja a kolostor, valamint a szikla-szoroshoz vezető utat. A Diodi, azaz a Gyógy-patak mentén felfelé haladva mintegy 18 km .- es festői tájrészletekkel tarkított útszakasz után a patak baloldalán, egykoron nagyon alacsony, most már magasított kőkerítéssel körbezárt a XIV. században alapított patinás (mostan már modern) kolostor hívja magára az arra járók kíváncsiskodását.

A régi  kolostortemplom (fotó: Vas Géza).

A régi kis kolostortemplomban (XIII sz.) a vastag rétegelt vakolatokat freskók, és falfestmények tarkítják. Ennek a kis kolostortemplomnak az alsó része egykoron földbe volt ágyazódva, melynek oltára alatt egy un. Szentforrás volt.  Az 1988 – as évben ez a templomocska oly annyira volt megemelve (2 m), hogy a frissítő forráshoz mostan nem kell a templomba, bemeni, hanem alatta kényelmesen hozzá lehet férni. A templom megemelését követően olyan modern változtatásokat is alkalmaztak belsőleg-külsőleg, hogy az egykori rusztikus mivoltát teljesen elvesztette. (megjegyzés tőlem). A kolostor területén a nyolcvanas évek vége felé egy közepes méretű új templom kezdett épülni, amelyik mára már díszesen létezik. A kolostor un. hátsó részén, ahol a régi ódon egyszintes épület is van a kert végében, van egy halastó, amelyik egykoron a kolostori konyhai szükségleteit is ellátta. Ez annyira tiszta volt, hogy nagy mélységben lehetett a halak tömegét látni, víztükre pediglen turisztikai látványként nagy élességgel tükrözte a környék egységes képét.

A kolostor és a  közelében lévő sziklabérc (fotó:Vas Géza).

     Az egykori rusztikus, de az igényeknek megfelelően, már részben modernizált épületek változatos egységükkel magukra hívják a látogatók figyelmét, nem kevésbé a hitbuzgók érdeklődését. A látogató nemcsak a háttérben védőpajzsként őrködő sziklabércek természeti szépségben, de a kolostor rejtelmes rendi, és gazdasági életével is megismerkedhet a szívélyes fogadtatásban részesítő apácák készséges vezetésével. A régi kicsi kolostortemplom múltjáról érdekes adatokat közlő, remetei egyházi, és turisztikai útmutatót lehet vásárolni a kolostor kegytár-házában. A kolostori ismertető szerint a templomocska belső falának második festett rétege egészen a XII. sz. vezet vissza. Ezek szerint a kolostor, de legalábbis a templomocska sokkal régebbi lehet, mint azt egyes régi leírások jegyzik. Egykoron létezett egy kicsi kolostor is a templomocska közvetlen közelében, amely épület ma Kolostori Múzeum, ahol nagymennyiségű dokumentációs anyag nyújt felvilágosítást a kolostor környékének egykori valláskultúrájáról, valamint kézművességéről, és a térség ruházati viseletéről.  A kolostor híressége, hogy szertartásának sajátossága a különleges egyházi napok alkalmával még a jól ismert észak-moldvai kolostor-vidékről is ide csalogatja a hívőket. A közelében lévő sziklabérc régebben nevezetes volt a tihanyi-visszhang hatásáért, de ez immár régen megszűnt a környezet mesterséges megváltoztatása végett.

A nagy vallástörténeti múlttal rendelkező kolostor nemcsak a lelki ájtatosságokat igénylők mentsvára, de részben turisztikai központ is. Szükség esetén szálláshelyet is biztosit. Kiinduló állomás is lehet a nem messzire lévő turista-házat is beleértve a  környéken megrendezendő csillagtúráknak: Egy párat említve: a közelben lévő Szabad-erdő, Pilis-tető (1250 m.). Kissé távolabbiak a Szolcsvai- búvópatak, a Székely-kő (1128 m.), a Detonáta (1258 m.) Intregaldi- szoros, Csáklyakő -1233 m., a Romai- fürdő, de a környezeti térkép által megadott útvonalak Is számításba jöhetnek, és természetesen nem utolsó sorban a nagyon közelben lévő Remetei szikla-szoros, amelyet két oldalról mintegy 600 m. magasan a Vultur (Sas), és a Tarkő vesz közre. Ide egyelőre írásban vezetem el az érdeklődőket.

A Kolostortól alig 800 méterre van a Remetei menedékház (426 m.), ahol jó turistaellátás, valamint nagy területű parkírozó helység is van. Idáig problémamentesen lehet eljutni bármilyen járművel, hiszen kiépített út van idáig. Továbbá is járható út van, de csúcsforgalom alkalmával ez meglehetősen körülményes. A Turista háztól, mintegy három kilométerre van az az újonnan kiépített vizes út (a sziklafalban beépített sodronykötelek, és csapszegek), amelyek biztosítják a szikla-kapu, és az alig másfél méternyi széles szikla-szoroshoz a könnyű eljutást.

Diodi, vagy Gyógy-patak (fotó: Vas Géza).

A patak mentén felfelé indulva, utunkat csak még helyenként veszik közre merész sziklabércek, de nem ritka látvány a sziklamászók csökönyös dacolása a szinte függőleges sziklafalakkal. Helyenként a völgy kissé kiszélesedik helyet adván a földművelésnek, meg az építkezéseknek. Az egykori romantikát manapság immár ellopták az újgazdagok hétvégi építkezéseinek eredményei. A régi parasztházak rusztikus mivoltát, a modernizált világ súlyosan meg károsította. Feljebb a völgy egyre szűkül, oly annyira, hogy az út, és a patak még békésen jól elfér egymás mellett. A baloldali lejtőn, mészkő-szirtek, kőcsompok, kőfolyások teszik változatossá a tájat. A patak Jobboldali részén, ahol utunk is vezet erdőrengeteg, nyúlik merészen a magasba, de nem ritka látvány az úton rohanva átfolyó olykor nagyon is bővizű csermelyek, amelyek helyenként tekintélyesen el is mossák az utat. A Gyógy- patak medrében helyenként hatalmas kőgörgetegek csobogtatják, oxigénnel dúsítva a vizet a pisztrángfajták túlélésére, a halászok örömére. Az útszélén, vagy a patak mentén még található keskeny füves sávon csúcsidényben a kirándulok sokasága letelepedve, élvezi a természet adta helyzetszépségét. Az erdős oldalon fakitermelés végett helyenként vágott utak merészen kapaszkodnak a hegy magasabb szintjeire. A helyenkénti útszéli csorgó, nemcsak az arra járó szomját oltja, de kiadós esőzések alkalmával a járható utat is mossa. A még jól járható úton továbbá fölfelé haladva, nemcsak a gyalogos, de az esetleges jármű is megérzi az enyhe emelkedőt. A kiinduló menedékháztól mintegy 30-40 m a szintkülönbség, de hatását érezteti a változatos útminőség miatt. Gyalogos utunknak ezt a szakaszát egy bővizű tiszta csermely, és egy hirtelen kitáguló zöldpázsitos terület zárja, ahol sátorozni, valamint hosszabb távon parkírozni is lehet. Egykoron a teherautós kirándulóknak itten zárult az út vége. Manapság különösképpen szezonban, az autós- természetbarát kirándulóknak nem ajánlatos, még kora reggeli órákban sem ez idáig jönniük. Parkírozzanak a kolostor, vagy a menedékház környékén, mert könnyen megeshetik, hogy túrájuk befejeztével csak nagyon nehezen, tudnak majd kijutni a szorosi keskeny utat, még jobban lezáró autó sokaságától.

A  sziklaszoros legszűkebb és leglátványosabb része (fotó: Vas Géza).

Az út utolsó szakaszát a Tarkő, és Saskő mind szűkebbre zárja. Az út már nem fér el a zajos patak mellett. Eleinte a patak fölötti erdei ösvény, majd csak a sziklafalon lévő kiépített kapaszkodós út, vagy a meder zajos-vizes útján kőről-kőre lépve, lehet eljutni a nagymérető természetes szikla-kapuig, de közben helyenként jól járható út is van a patak szélén. Közben a zajos patak jobboldalán nagymérető űregek is vannak. Közvetlen a kapu előtt baloldalt esős idő után meredeken, és zajosan fut le egy csermely bő vize. Nem kell jól edzett kirándulónak lennünk, ahhoz, hogy ezt a szakaszt is magunk mögött tudjuk, de mint mindenhol, itt is nagy szükség van az elővigyázatosságra. A sziklaportálnál, egy nagyon rövid szárazúti kitérővel megkerülni is lehet a kaput, és már is látható a nagyon közelbe lévő sziklabércek közé zárult furcsa alakzatú Remetei szikla-szoros. A Szikla- kaputól egy nagyon rövidtávon, sziklafalon lehet előrehaladni. Sajnos ez a rész nincsen csapszegekkel beépítve, és csak nagy elővigyázatossággal, jól tapadó lábbelivel lehet tovább jutni. A másik lehetőség a vizes út, azaz a vízben kőről- kőre lépni lehet a szoros közvetlen közelébe száraz pihenőhöz. A szorost minden rövidsége ellenére is nagyon nehéz áthágni, még alacsony vízállásnál is csak vízbe merülve lehet, mert egy hatalmas sziklagörgeteg zárja el az utat. Ezt megkerülni elég körülményes, de egyáltalán nem veszélyes, de ha gyönyörködni akarunk a remetei-sziklaszoros további festői szépségében, amely romantikus környezetet varázsol elénk, tovább folytathatjuk utunkat, de a hivatalos csoportos túra, csak idáig tart. A szorosból kijutva mindkét oldal mészkőszikláin nehezen hozzáférhető helyeken nagyon szép havasigyopár tenyészik, minek szedése tiltott!

A varázslatos festői sziklabérces tájat az egykori tövisi református lelkészt Gruzda Jánost, mint festőművészt „a tél festőjét” nagyon sokszor meg ihlette, ami végett a környékre járt téli sziklástájak megfestése végett.       

                                                                                                          Vas Géza

                                                                                                              2010 szept.

A XX. EKE Vándortábor - 10-11. túra

Járapatkó túra , Öreghavas túra

Útvonal: autóbusszal Kisbányahavas üdölőtelepig, vissza Capstól a táborig. 
Gyalog: Kisbányahavas üdölőtelep, Öreghavas, Piatra Grosilor, Dumitreasa,
Dobrin, Caps

Távolság: autóbusszal 48km, gyalog 40km (Öreghavas túra 23km)

Szintkülönbség: 900/1475m (Öreghavas túra 400/400m)

Menetidő: 12 óra (Öreghavas túra - 9 óra)

Minősítés: nehéz (Öreghavas túra – közepes)

A két túra az első szakaszon ugyanazon útvonalon halad. Aki a Járapatkó túrára vállalkozik,
 de az első szakasz megtétele után pillanatnyi erőnléte miatt meggondolja magát, visszatérhet
 az Öreghavasig túrázokkal.
          A túra célja: Bejárni a Jára forrásvidékét  (patkó formájában) körbeölelő gerinceket.
          Alsójárából busszal indulva, 5 km után érünk Járabánya (Băişoara-Kisbánya, először
 1460-ban jegyezték) községbe, majd további 10 km után Kisbányahavas (Muntele Băişorii,
először jegyzett 1760-ban) szűk völgyébe. Szerpentineken kanyargunk nyolc kilométernyit
 Kisbányahavas üdülőtelep turistaszállójáig. 1345m tengerszint feletti magasságról indul
 gyalogos túránk, amely nagyjából négy, egyenként tíz kilométeres szakaszra osztható:
        I.szakasz:
A közel 800 hétvégi ház sűrűjéből ÉNY-nak tartunk a piros sáv jelzésen keresztezve a 
sílesikló pályát. 2 km Plopiş elágazóig  ahonnan a sűrű fenyvesben  meredek ösvény
vezet a Buszkát hegyre (1675m). 
          Mi a makadám útat választjuk. Közel 4 km kora reggeli gyaloglást követően
 Meleg lapály (Şesu Cald-1561m) nyári szállásra érünk. Előttünk a messzeségben (szép
idő esetén) csillog egy kupola. Ott az Öreghavas csúcsa. Jobbra a Jára szádája nyújtja 
a zöld különböző árnyalatait. Innen D-nek tartunk. A Nap sugarai pásztázzák az 
Apróköveket (1730m). Ligetes fenyveserdő gyantás illatában érkezünk a Hidak völgyébe.
A hajdani autóútat követve jutunk az Öreghavasra (1826m) amely az  Erdélyi 
Szigethegység harmadik legmagasabb csúcsa. Az „Öreghavas túra” innen visszatér
Kisbányahavas üdülőtelepre.
          II. szakasz: ÉNY-i irányba lejtünk a Jára forrásáig, majd a Prislop hágón át jutunk
a Piatra Groşilor (nyers fordításban Tuskók Köve) nagyszerű kilátásra alkalmat adó
magaslatára (1756m). NY-ra kirajzolódik a Bogdán tető, ÉK-re a Jára forrásvidéke. 
Innen a Jára ÉNY-i eredendőit kerülgetjük. Erdei tisztásokon ereszkedünk.
          III. szakasz: A Sólyom völgyi Fehér ház után a Dumitreasa (1638m) és a Dobrin 
(1716m)  magaslatai következnek. A két csúcs között a gerincen bővizű forrás ered.
A hegyi ösvények ölelő hangulatában érünk a Dobrin tanyára, ahol számtalan nyári lak
jelzi az ember jelenlétét. A közeli völgyek falusi lakói tavasszal felvonulnak a havasi 
legelőkre állataikkal együtt. Az első fagyok kergetik vissza őket eredeti lakóhelyükre. 
Az itteni üzlet napi élelem beszerzésünkbe is besegít.
          Helybéliek állítása szerint a XIX. században gróf, idősebb Andrássy Gyula 
(1823-1890) , a kiegyezés utáni első miniszterelnök, majd külügyminiszter (1867-1879) 
idején nagyméretű emeletes vadászkastély állt itt. Évente néhány hetet használták. 
A harmincas években még megvoltak a romok. Ma egy utat ”Drumul Ondrasi” néven 
említenek, s talán megtalálható a fürdő medence maradványa amit fűrészpor raktárként 
használnak.
          IV. szakasz: A Dobrin tanyai feltöltödés után a Jára és Hideg Szamos közötti
főgerincről jobbra térünk. Tőlünk DK-re a Sólyom völgye vízgyűjtő medencéjét borítja a
közelmúltban megcsonkított erdő. E-ra sorra a Dobrin, a Medve és a Lovak völgye kísér
Caps településig.Itt pótolhatjuk a nap folyamán leadott kilóinkat. Rövidesen buszra ülünk,
s a Jára szurdokvölgyén lekocsikázunk a táborig. Jó kis sétára sikeredett!
          Kitartó túrázást holnapra is!
                      
                                                                                                Kiss János

 

http://hu.fotoalbum.eu/ibi_es_jani/a615737

A XX. EKE Vándortábor - 17. HONISMERETI TÚRÁJA

 Utazás Tordára

A Tordai sóbánya meglátogatása, városnézés

• ÚTVONAL:- autóbusszal- Alsójára, Borrév, Torda és vissza

                                         - távolság: 70 km

  Az Alsójárai EKE táborból autóbusszal dél felé utazunk a Jára-patak szűk völgyén lefelé 10 km-re fekvő Borrév faluig. Az Érc-hegység felől folyó Aranyos itt fogadja a Jára-patakot mely a maga 57 km-es hosszúságával a legfontosabb mellékfolyója.

  A főútra (DN 65) kiérve balra kanyarodunk és az Aranyos bal partján kelet felé elhagyjuk Borrévet, a Torockó felé vezető műút betonhídját jobbra, majd rövidesen érintjük az Örvénykő nagy sziklatömbjét ami az Aranyosszék és Torockó határa volt szinte 1000 évig. 2 km után a Leánykő szikláját látjuk amit alig 150 éve vágtak át, hogy az országutat megépíthessék. Az országút mellett még néhány helyen látjuk az 1904-1907 között épített, keskeny vágányú vasút elhanyagolt síneit, melyen 1998 október 16.-án ment utoljára a Havasi Mokanica vonat.

  Átmegyünk egy ív alakú modern hídon és kiérünk az Aranyos folyó gazdagon termő és szépen megművelt öntési területére, ahol jobbra Várfalva, előre Aranyos-Rákos, balra pedig Sínfalva és Torda-Szentmihály terül el, a régi Aranyosszék falvai. Áthaladva ezeken a honfoglalás kori falvakon már Torda külvárosában vagyunk. Áthaladunk az új autópálya alatt és rátérünk az E60-as főútra. Balra a Tordai-hasadék sziklaszorosa, jobbra az iparnegyed romjai láthatók. Beérkezünk a Szénatérre, ahool a körforgalmi út felvisz a belváros felé. Mivel a Torda főterét teljesen felújították és egyirányú forgalom van, mi észak felé a volt Jósika Miklós utcán megyünk fölfelé. A 44-es számú ház, a Református parokia előtt megtekinthetjük Petőfi szobrát és az épületet ahova Petőfi Sándor elhozta családját 1841 július 20.-án és itt is hagyta barátja, Miklós Miklós református lelkész gondjaira bízva. Két nap múlva innen indult Bem táborába hol július 31.-én végleg eltűnt.

Torda főtere

                                 

  Tovább megyünk a főutcán bal kéz felől látjuk a volt Ferenc József Főgimnázium épületét, ma Vitéz Mihály Nemzeti Kollégium. Majd tovább haladva jobbra térünk és a Búza utca végén egy gesztenyés liget közepén meglátjuk az Újtordai Református vártemplomot. A vártemplom északi sarkánál jobbra kanyarodunk és egyenesen haladva a Sóbánya alsó bejáratához érünk. Tordán a sóbányászat legalább 3-5 ezer évre tekint vissza, de a föld alatti bányászást II. Endre királyunk által betelepített szász bányászok kezdték el gyakorolni. A XIX. század végén a bányát bezárták. A látogatók előtt turisztikai célokkal csak 20 éve nyílt meg. Az utóbbi 3 évben 6 millió eurós pályázat útján európai szintű turisztikai látvánnyá varázsolták. A polgármester bejelentése szerint 10 éven belül egy új üdülő telepet hoznak létre Sóvirág néven, több szállóda és gyógyközpont és Európában egyedülálló 5 csillagos szállodát építnek a megnyitandó Antal-bányába, arab befektetők több mint 200 millió eurós befektretéssel.

Rudolf bánya

                                             

  A sóbánya bejárása után busszal az 5 emeletes korház előtt lejöve a Domokos-rendi szerzetesek temploma és kolostora mellett haladunk, itt volt valamikor Ó- és Újtorda közötti határ. A kolostort Mária Terézia parancsára építették ugyanis a másik két templom az unitáriusok és reformátusok kezén volt. Innen már látszik a nagy Római Katolikus templom épülete, mely keresztbe áll és lezárja az utána következő főteret. A templom előtti körforgalomból balfelé térünk fel az 1902-ben épült Vígadó, ma városi Színház előtt és néhány dupla kanyaros szerpentinen felérünk a vízválasztó dombra. A középkorban itt állt Udvarnok telke, a sóbányászok kolóniája amit 1668 nyarán égettek fel a török-tatár hadak. 

Rudolf bánya - óriáskerék

  A mostani épületek a háború után épültek, a Tordára betelepülő tanyasi románoknak. Leereszkedve egy szerpentin után már lent is vagyunk a régi rómaiak által művelt sóbányák világában. Jobbra térve a Strand sóstó elé érünk hol a lubickolók tölthetik a nyarat. Mögötte az állatkert várja vendégeit. Az idén már javában folynak a munkálatok a többmillió eurós európai pályázati pénzekből felújításra és bővítésre Európai szintre emelve a régi állatkertre. Ez is része lesz a tervezet több 10 hektáros turista paradicsom részének, mely a tervek szerint Európa egyik legkülönlegesebb szabadidő és egészségügyi komplexuma lesz.

Gazdagok lépcsője - karfa

                              

  A völgyteknőbe kb. 25 sóstó van, melyek valamikor sóbányászat gödrei voltak, tudnivaló hogy a régi időkben tölcsér alakú spirálisan, lépcsőzetesen bányászták a sót felszíni módszerrel. Mikor megunták arrébb kezdtek bányászni, mert itt a földtakaró alig 3-5 m vastag.

  A gyógyszálló beutaltakat és alkalmi vendégeket is fogad, ha előre bejelentik ebédet is felszolgálnak.Végezve a látnivalókkal visszatérünk a városközpontba, ahol gyalog bejárjuk a főteret, vagyis a régi Vallásszabadság teret, mely a tavalyi év folyamán teljesen átalakult sétatér és egyirányú forgalommal.

  A XVIII. századig ezt a teret Erdély főurainak házai díszítették, de az osztrák megszállás megváltóztatta a tradiciókat.

  Elsőnek a Római Katolikus templomot látogatjuk meg, itt kiáltották ki János Zsigmond fejedelem és Dávid Ferenc hittéritő egyessége alapján a vallásszabadságot 1557 június 1.-én, elsőnek Európában itt biztosították a szabad vallásgyakorlatot minden bevett vallás számára. 1568 január 6.-án ugyancsak Tordán a világon először hirdették ki a Tordai országgyülésen a vallásszabadságot törvénybe foglalva.

  A templomból kijövet előttünk egy nagy emeletes ház található, ez a volt Városháza mely 1918 után a törvényszék épülete lett, 2010-ben rossz állapota miatt a törvényszéket elköltőztették és az épület várja sorsa beteljesedését. Tovább haladva előbb a szálloda majd üzletsorok követik. A Transilvania bank épülete sarkán egy szerény tábla található mely azt jelzi hogy ebben az épületben született 1782-ben Jósika Miklós. A ház tulajdonképpen Wesselényi Miklós családjáé volt, de az itt tartózkodó Jósika báró családja megszaporodott. Elénk tárul a Református templom épülete és a mögötte levő karcsú 66 m magas óratornya, ez Torda legrégibb épülete, vele szemben van a Fiskus ház (sóispánok háza) ahova az itt tartott 128 országgyüléskor a magyar királyok, majd az Erdélyi fejedelmek szálltak meg. A templom nyugati bejáratával szemben a 3 éve vissza kapott iskola épülete, itt működik a 12 osztályos Jósika Miklós Elméleti Líceum.

  A piac túlsó oldalán visszatérve az 1944 szeptemberében folyó nehéz harcok során megsérült és helyre állított  házak alagsorán üzletsor alakult ki.

 Visszaérve a Római Katolikus Katedrális mögé még megcsodálhatjuk az iker barokk stílusú házat (1690), majd a Színház elé érünk. Itt működött az Orfeum, melynek a felavatásán Fedák Sári is énekelt.

  Felülve a buszra mely lassan végighalad a főtéren, ennek végén még rátekinthetünk balra a vármegye házára, mely most a Polgármesteri Hivatal előtte Dr. Ioan Raţiu memorandista ügyvéd szobra áll. Végig haladunk az 1978-80-ban épült Szabadság sétányon és máris a körforgalomban vagyunk, ahonnan jobbra térve az E60-as országúton visszatérünk a táborba.                              

                                                                Szerkesztette: Molnár Lajos