A XX. EKE Vándortábor - 6. túra

CSUKÁS ─ TÓ

Fürdőzés  és élménytúra autóbusszal és gyalog

„Szépségedből örök lázban / ezer szemmel lakomáztam”

Áprily Lajos, (Természet)

Útvonal: autóbusszal a borrévi menedékházig, visszafelé Várfalvától a táborig. Gyalog: Berkesi szoros, Papok gerince, Hesdát patak, Csukás tó, Sínfalva, Várfalva

Távolság: autóbusszal 35 km, gyalog 17 km

Szintkülönbség: felfelé 350  m, lefelé 370 m

Menetidő: 9 óra

Minősítés: közepes túra, helyenként nehéz

Javasolt felszerelés: bakancs, túrabot, fürdőruha

              A táborból autóbusszal indulunk D-nek. Néhány km után kiérkezünk az Aranyos völgyébe, ott K-nek vesszük az irányt, gyönyörködhetünk  a táj szépségeiben. Amikor Orbán Balázs a XIX. sz.-ban erre járt, ez az út nem létezett. Ösvényeken haladva járta be a vidéket.
              Az Aranyos völgye 170 km hosszú. Jobbról-balról, vadregényes völgyekből, szorosokból alázúduló patakok csatlakoznak a folyóhoz. Részletes leírást olvashatunk Lukács József: „Aranyos-völgyi kalauz” c. kiadványában, amelyet az Erdélyi Kárpát Egyesület XV. Országos Vándortábora alkalmából jelentetett meg.

Érintjük Borrév  (Buru) községet, majd 3,5 km után elérkezünk a Borrévi Menedékházhoz (Cabana Buru). Innen kezdődik a gyalogos kaland.

Pap Domokos: „Torda és környéke” 1913-ban, Tordán kiadott turistakalauzában így ír :  „A tájszépségek a várfalvi állomáson felül az Aranyos-szorosában kezdődnek. Erdőborította hegyekből hatalmas, magános szirtek emelkednek ki, vad vízmosások tagolják a tájékot. A sötét trachit, kékes porfir, zöldes diorit, fehér és vörös mészkő, barna vasérc csodás változatosságban tarkállanak a sziklák oldalán. A keskenyvágányú vaspálya merész kanyarodások után a Berkes-patak hídján halad át. A sötét, mély völgyben több vízesést alkot a kis hegyi patak, amelyet alkalomadtán érdemes megtekinteni.”

Berkesi szoros also vízesés (Kiss János felvétele)

Pap Domokos tanácsát megfogadva elindulunk a Berkesi-szorosba. Már az út elején csodás látványban van részünk: hatalmas sziklatömbök, vízesések. Tekintetbe véve a völgyben való haladás nehézségeit, a szoros feletti úton haladunk tovább a Berkesi-gerincre, követve a piros háromszög útjelzést. Jobbra, alattunk néha kivillan a patak a sötét völgyből. A patak medre végig sziklás, vízesésekkel tarkított. Folyamatosan felfelé haladunk, kicsit fárasztó, de kárpótol bennünket a lombhullató erdő üdesége (Mészkői erdő). Úgy 1,5 óra elteltével  bal oldalunkon kinyilik a táj. E kopár tisztáson a múlt évszázadban mészkő bánya működött. Rövidesen kiérünk a bányából kivezető útra amely a Berkesi szoros felső vízeséseihez vezet. Itt kis pihenőt tartunk.     

Hegyes szögben jobbra térünk. Mögöttünk marad a  Berkes-pataka. Felettünk tündököl a Berkesi-tető (650 m). Meredek emelkedő teszi próbára fizikai felkészültségünket. Az erdő lombjai kellemes árnyékkal fogadnak. Jobb oldalunkon újból elhagyott bánya nyomait véljük felfedezni. Innen alabástromot termeltek ki. Rövidesen kiérünk a Papok-gerincére (Dealul Bisericii). Hol is vagyunk? Ny-ra, légvonalban 10 km-re a völgyben Jára, s a táborunk. ÉNy-ra a második dombsor mögött Berkes falu. É-ra a három Peterd, s ezektől jobbra a Tordai-hasadék. ÉK-re a  dombsor mögött ortodox kolostor – zarándokhely található. Itt jegyezném meg, hogy a Tordai-hasadék Természetvédelmi Terület 1939-1948 között, és 1997-től újra. A Tordai-hasadék és Túri-hasadék része a Torockói Hegységnek, s  mindkettő a Nyugati Szigethegység DK-i részét képezi. 

Bábavára (Kiss János felvétele)

Miután kigyönyörködtük magunkat, újra erdőben folytatjuk útunkat. A növényzet változatos. Láttunk öreg lombhullató erdőt, nyírest, nemsokára fenyvesben haladunk. Aztán következik egy ligetes tölgyes, ahhol a talaj köves. Még nem szóltam a csodás virágokról, melyek tavasztól-őszig pompáznak. Érdemes olvasgatni Palczer János (igen tisztelt túratársunk) „Gyalui Havasok” c. kiadványát,  melyben a „Növényvilág” c. fejezetben így ír: A tűlevelű szegfű (Dianthus Spiculifolius) halvány rózsaszínben pompázó különlegesség. Egyike a legszebb virágoknak az itt található növények közül az  azelőtt nálunk nem ismert kék virágu leánykökörcsin (Pulsatilla grandis).”

Szép lassan felérkezünk a 700 m felett magasló Piculeţ-re, amely a Papok-gerincének része. Itt ebédszünetet tartunk. Ha tovább haladnánk a piros háromszög jelzésen, 3,5 km után eljutnánk  a Tordai-hasadékhoz.

A pihenő után D–K-nek vesszük az irányt, követve a sárga+ útjelzést.  Célunk  a Csukás-tó. 4 km meredek útszakasz után érjük el a Hesdát-patak völgyét. Ezen a szakaszon az Éger-patak (Arinei) bal oldalán fékezzük fáradt lábikráinkat., s csodáljuk annak kőbe vájt árkát. Néhol fél méternél is keskenyebb mederbe zsugorodik. Elővigyázatosan lépkedünk. Egy kanyar után csodálatos látvány tárul elénk, megpillantjuk az 549 m magas Bábavárát (Cetatea Moaşei), s az alatta, már csendesen folydogáló Hesdát-patakot. Vetkőzni kell! Átkelve a patakon, a patak mentén felfele sétálva 300 m után elérjük a Csukás-tavat..

A Hesdát-patak a Tordai-hasadék-tól 8 km-t tesz meg 65 m szintkülönbséggel. A patak medre vadregényes szorost képez. Itt olyan a terep, hogy csak a patak medrében lehet haladni. Az alázúduló víz a laza talajt kimosta és a 2,5 m magasból aláhulló víztömeg jókora tavat képez, ez a Csukás-tó. A víz nem hideg, hiszen az átmelegedett sziklák között folydogálva, felmelegszik. Hétvégeken zsúfolásig megtelik a völgy fürdözőkkel. A tordaiak „Kis Acapulco”-nak nevezik e helyet. Az 1960-as évekig pisztrángban igen gazdag volt a patak. 

Csukás tó (Kiss János felvétele).

Tátongó emberfej a Csukás tó felett (Kiss János felvétele).

Miután jól kilubickoltuk magunkat, felkerekedünk, s elkísérjük a Hesdát-patakot a torkolatig. A patak Sínfalva (Corneşti) – Árpádkori település – fölött ömlik az Aranyosba. Ezen a szakaszon már szeliden folydogál 2 km-en keresztül. Útunk során elhaladunk a „Vízművek” mellett. Itt csapolják meg a Hesdát-patakát, tisztítás után nagy átmérőjű csövön továbbítják Tordára és környékére a szivattyútelep segítségével. A torkolat előtt átkelünk a Hesdát patakon.  2,5 km-t az Aranyos mentén haladunk. Autóbuszra szállunk a várfalvi híd előtt, majd az Aranyos völgyén, s az abba beleömlő Jára mentén visszatérünk a táborba.

 

Jó túrázást!

                                                                                           Szakács Éva,

                                                                                           túravezető