Útvonal: autóbusszal Alsójára, Borrév, Alsóaklos, visszafelé Aranyosronktól, Alsóakloson keresztüla táborig. Gyalog: Alsóaklos, Muncelu gerinc, Pociovaliştei szoros, Aranyosronk.
Távolság: autóbusszal 52 km, gyalog 18 km
Szintkülönbség: felfelé 750 m, lefelé 700m
Menetidő: 7 óra
Minősités: közepesen nehéz
Alsóaklos (Ocoliş; Fehér megye) központjában, a községháza mögött ömlik a völgy főpatakába (Ocoliş) a Vultureasa és a Vulturese (hasonló nevük ellenére két gerinc) meredek oldalairól lezúduló esővíz és a források vizeit összegyűjtő Valea Cracă nevű patakocska. Ez a hely túránk kiindulópontja (1. pont az útvonalas térképen, 432 m tszf.). A patak völgyét követő szekérúton haladunk fölfelé, lassan elmarad a falu és feltűnik a Vulturese gerince a csupasz oldalával.
Balra elmarad a Zsidovina felé vezető szekérút, majd gyümölcsösök és néhány, mára már lakatlan ház között elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol a szekérút visszafordul és a völgy másik oldalán emelkedik tovább (2. pont az útvonalas térképen, 605 m tszf, 1 óra kényelmes, bemelegítő séta után).
Elhagyjuk a jó köves utat és a patak medrét követjük fölfelé. A nehezebben járható szakasz hamar véget ér és kijutunk egy nagyobb tisztásra, ahonnan szép kilátás nyílik a két gerincre: a Vultureasa erdős oldalára és a Vulturese csupasz oldalára. Egy kanyargós szekérúton folytatjuk útunkat, balra, ahogy haladunk fölfelé a völgyben, a Vultureasa irányában. Egy nemrég még lakott telekre jutunk, ahol az út elmarad, de a kaszált réten könnyű tájékozódni, a Vulturese csupasz oldala is szép látványt nyújt.
A bekerített telek legmagasabb pontján kaput keresünk, majd a gerincen folytatjuk utunkat, nehezen kivehető ösvényt követve, de fontos, hogy tartsuk a vízválasztó gerincet (a pár éves lakatlansága a helynek rányomta bélyegét az addig járt utakra). Rövidesen az emelkedő enyhül, igen kellemes helyen, erdőben, szekérúton haladunk tovább, de ez is véget ér és újra keményebb, emelkedős a gerinc vonala, és az ösvényt is nehezebb észrevenni. Hamarosan elmarad az erdő, a ligetes erdőszél és a Vultureasa csupasz délkeleti oldalával találjuk szembe magunkat. Pár perc múlva szép kilátóhelyre érünk, 945 m tszf. magasságban vagyunk, hatszáz méteres emelkedő van mögöttünk és kb. két és fél óra (3. pont).
Egy kis pihenő után a Vultureasa csupasz gerincét követjük pár méteren, majd az északi oldalára térve elhagyjuk azt, a magasságot tartva széldöntéses erdőben elérjük a patakvölgyet, amelyik ebben a magasságban itt általában vízmentes. Innen enyhe emelkedő kezdődik a két gerincet (Vultureasa és Vulturese) elválasztó nyeregbe.
Elmaradnak a sziklás oldalak, itt a tetőn felhagyott kaszálók, fiatal nyíresek közt haladunk tovább, távolban egy-egy zsúpfödeles istálló vagy lakóház is látható. Hamarosan rátalálunk a piros háromszög jelzésre, ez egy régi festés és az út is kevésbé járt, ezért jól oda kell figyelni, hogy követni tudjuk a Bélavárra vezető út csomópontjáig.
A Muncelu gerincén vagyunk már és lassan emelkedve hamarosan közel 1200 m magasságban leszünk, gyönyörködve közben a Poşaga völgyében és a Bélavárban.
A Bélavárhoz közeledve a piros háromszöggel jelölt út ereszkedik addig a nyeregpontig, ahova érnek a völgyekből a jelzett utak: a piros pont balról (a Bélavár körútja), a kék háromszög jobbról (a Pociovaliştei szorosból). A Vultureasa tetejétől idáig 1½ óra telt el és 1100 m magasságban vagyunk (4. pont).
Rövid pihenő után folytatjuk utunkat a kék háromszög jelzés mentén. A jelzés követése nem okoz gondot, mert az út hamarosan egy kis patak medrében halad lefelé, azt kell követni. Kezdetben meredek az ereszkedő, de a patakot elérve rövidesen enyhül, és azon a ponton, ahol egy szekérút jön fel a mederben, majd azt keresztezve, visszafordul, egy jó forrás friss vizével üdíthetjük fel magunkat. Az út innen egy darabig nehézkes lesz, mert a patakmederben halad, esős időben pedig kimondottan rosszul járható.
A szoros másfél km hosszú, majd a szoros vgétől a falu (Aranyosronk) központja kb. 2 km. A Pociovaliştei szoros jellegzetessége az, hogy az északkeleti oldala többnyire csupasz, a fű is nehezen marad meg a sima sziklás oldalon, a délnyugati oldala pedig erdő borította meredekség, csak a tető sziklás.
A szoros után még vár egy kis levezető séta, amíg beérünk Aranyosronkba, a völgybeli útba (6. pont, 485 m tszf.). Az elágazásig lentről az Aranyostól aszfaltozott út van. A Bélavár oldalában levő csomóponttól a faluig kb. 2-2½ óra az út, az időjárástól függően.
Mezei Elemér
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése