„A nyugati szemhatárt zárja le a havas éles vonala. Alacsonyabb előhegyek mögül, a Szamos völgyéből, emelkedik ki erős felkanyarodással, majd egy félkört írva le megint feljebb száll s berajzolja az ég kékjébe a hármashegy jellemző képét s ennek balcsúcsáról kissé lebukva, csaknem még egy emelkedés után egyenes vonalban halad délfelé s itt hirtelen töréssel zuhan le az Aranyos völgyébe. Vágyakozol feléje, hogy végighaladj ormán, elrejtőzz mély völgyeibe, felfrissülj rohanó patakjai kristály vizétől s tele tüdővel szívd fenyvesrengetegeinek illatoktól terhes levegőjét.”

( Nagy Péter: Ó, kedves Kolozsvár ! ...)

2011. május 2., hétfő

A XX. EKE Vándortábor - 15. túra

Jöjjön velünk a remetei sziklasorosba
    (Fotósoknak ajánlott)

Útvonal: Alsójára, Borrév, Nagyenyed, Tövis, Remetei-sziklaszoros
és vissza a táborig. Gyalog: Remetei-kolostor és
sziklaszoros
Távolság: autóbusszal 146 km, gyalog 5 km
Szintkülönbség: felfelé 50 m, lefelé 50 m
Menetidő: 6 óra
Minősítés: könnyű, vizes túra


                                   Tővis központjából jelzőtábla mutatja a kolostor, valamint a szikla-szoroshoz vezető utat. A Diodi, azaz a Gyógy-patak mentén felfelé haladva mintegy 18 km .- es festői tájrészletekkel tarkított útszakasz után a patak baloldalán, egykoron nagyon alacsony, most már magasított kőkerítéssel körbezárt a XIV. században alapított patinás (mostan már modern) kolostor hívja magára az arra járók kíváncsiskodását.

A régi  kolostortemplom (fotó: Vas Géza).
A régi kis kolostortemplomban (XIII sz.) a vastag rétegelt vakolatokat freskók, és falfestmények tarkítják. Ennek a kis kolostortemplomnak az alsó része egykoron földbe volt ágyazódva, melynek oltára alatt egy un. Szentforrás volt.  Az 1988 – as évben ez a templomocska oly annyira volt megemelve (2 m), hogy a frissítő forráshoz mostan nem kell a templomba, bemeni, hanem alatta kényelmesen hozzá lehet férni. A templom megemelését követően olyan modern változtatásokat is alkalmaztak belsőleg-külsőleg, hogy az egykori rusztikus mivoltát teljesen elvesztette. (megjegyzés tőlem). A kolostor területén a nyolcvanas évek vége felé egy közepes méretű új templom kezdett épülni, amelyik mára már díszesen létezik. A kolostor un. hátsó részén, ahol a régi ódon egyszintes épület is van a kert végében, van egy halastó, amelyik egykoron a kolostori konyhai szükségleteit is ellátta. Ez annyira tiszta volt, hogy nagy mélységben lehetett a halak tömegét látni, víztükre pediglen turisztikai látványként nagy élességgel tükrözte a környék egységes képét.

A kolostor és a  közelében lévő sziklabérc (fotó:Vas Géza).
     Az egykori rusztikus, de az igényeknek megfelelően, már részben modernizált épületek változatos egységükkel magukra hívják a látogatók figyelmét, nem kevésbé a hitbuzgók érdeklődését. A látogató nemcsak a háttérben védőpajzsként őrködő sziklabércek természeti szépségben, de a kolostor rejtelmes rendi, és gazdasági életével is megismerkedhet a szívélyes fogadtatásban részesítő apácák készséges vezetésével. A régi kicsi kolostortemplom múltjáról érdekes adatokat közlő, remetei egyházi, és turisztikai útmutatót lehet vásárolni a kolostor kegytár-házában. A kolostori ismertető szerint a templomocska belső falának második festett rétege egészen a XII. sz. vezet vissza. Ezek szerint a kolostor, de legalábbis a templomocska sokkal régebbi lehet, mint azt egyes régi leírások jegyzik. Egykoron létezett egy kicsi kolostor is a templomocska közvetlen közelében, amely épület ma Kolostori Múzeum, ahol nagymennyiségű dokumentációs anyag nyújt felvilágosítást a kolostor környékének egykori valláskultúrájáról, valamint kézművességéről, és a térség ruházati viseletéről.  A kolostor híressége, hogy szertartásának sajátossága a különleges egyházi napok alkalmával még a jól ismert észak-moldvai kolostor-vidékről is ide csalogatja a hívőket. A közelében lévő sziklabérc régebben nevezetes volt a tihanyi-visszhang hatásáért, de ez immár régen megszűnt a környezet mesterséges megváltoztatása végett.
A nagy vallástörténeti múlttal rendelkező kolostor nemcsak a lelki ájtatosságokat igénylők mentsvára, de részben turisztikai központ is. Szükség esetén szálláshelyet is biztosit. Kiinduló állomás is lehet a nem messzire lévő turista-házat is beleértve a  környéken megrendezendő csillagtúráknak: Egy párat említve: a közelben lévő Szabad-erdő, Pilis-tető (1250 m.). Kissé távolabbiak a Szolcsvai- búvópatak, a Székely-kő (1128 m.), a Detonáta (1258 m.) Intregaldi- szoros, Csáklyakő -1233 m., a Romai- fürdő, de a környezeti térkép által megadott útvonalak Is számításba jöhetnek, és természetesen nem utolsó sorban a nagyon közelben lévő Remetei szikla-szoros, amelyet két oldalról mintegy 600 m. magasan a Vultur (Sas), és a Tarkő vesz közre. Ide egyelőre írásban vezetem el az érdeklődőket.
A Kolostortól alig 800 méterre van a Remetei menedékház (426 m.), ahol jó turistaellátás, valamint nagy területű parkírozó helység is van. Idáig problémamentesen lehet eljutni bármilyen járművel, hiszen kiépített út van idáig. Továbbá is járható út van, de csúcsforgalom alkalmával ez meglehetősen körülményes. A Turista háztól, mintegy három kilométerre van az az újonnan kiépített vizes út (a sziklafalban beépített sodronykötelek, és csapszegek), amelyek biztosítják a szikla-kapu, és az alig másfél méternyi széles szikla-szoroshoz a könnyű eljutást.


Diodi, vagy Gyógy-patak (fotó: Vas Géza).
A patak mentén felfelé indulva, utunkat csak még helyenként veszik közre merész sziklabércek, de nem ritka látvány a sziklamászók csökönyös dacolása a szinte függőleges sziklafalakkal. Helyenként a völgy kissé kiszélesedik helyet adván a földművelésnek, meg az építkezéseknek. Az egykori romantikát manapság immár ellopták az újgazdagok hétvégi építkezéseinek eredményei. A régi parasztházak rusztikus mivoltát, a modernizált világ súlyosan meg károsította. Feljebb a völgy egyre szűkül, oly annyira, hogy az út, és a patak még békésen jól elfér egymás mellett. A baloldali lejtőn, mészkő-szirtek, kőcsompok, kőfolyások teszik változatossá a tájat. A patak Jobboldali részén, ahol utunk is vezet erdőrengeteg, nyúlik merészen a magasba, de nem ritka látvány az úton rohanva átfolyó olykor nagyon is bővizű csermelyek, amelyek helyenként tekintélyesen el is mossák az utat. A Gyógy- patak medrében helyenként hatalmas kőgörgetegek csobogtatják, oxigénnel dúsítva a vizet a pisztrángfajták túlélésére, a halászok örömére. Az útszélén, vagy a patak mentén még található keskeny füves sávon csúcsidényben a kirándulok sokasága letelepedve, élvezi a természet adta helyzetszépségét. Az erdős oldalon fakitermelés végett helyenként vágott utak merészen kapaszkodnak a hegy magasabb szintjeire. A helyenkénti útszéli csorgó, nemcsak az arra járó szomját oltja, de kiadós esőzések alkalmával a járható utat is mossa. A még jól járható úton továbbá fölfelé haladva, nemcsak a gyalogos, de az esetleges jármű is megérzi az enyhe emelkedőt. A kiinduló menedékháztól mintegy 30-40 m a szintkülönbség, de hatását érezteti a változatos útminőség miatt. Gyalogos utunknak ezt a szakaszát egy bővizű tiszta csermely, és egy hirtelen kitáguló zöldpázsitos terület zárja, ahol sátorozni, valamint hosszabb távon parkírozni is lehet. Egykoron a teherautós kirándulóknak itten zárult az út vége. Manapság különösképpen szezonban, az autós- természetbarát kirándulóknak nem ajánlatos, még kora reggeli órákban sem ez idáig jönniük. Parkírozzanak a kolostor, vagy a menedékház környékén, mert könnyen megeshetik, hogy túrájuk befejeztével csak nagyon nehezen, tudnak majd kijutni a szorosi keskeny utat, még jobban lezáró autó sokaságától.


A  sziklaszoros legszűkebb és leglátványosabb része (fotó: Vas Géza).
Az út utolsó szakaszát a Tarkő, és Saskő mind szűkebbre zárja. Az út már nem fér el a zajos patak mellett. Eleinte a patak fölötti erdei ösvény, majd csak a sziklafalon lévő kiépített kapaszkodós út, vagy a meder zajos-vizes útján kőről-kőre lépve, lehet eljutni a nagymérető természetes szikla-kapuig, de közben helyenként jól járható út is van a patak szélén. Közben a zajos patak jobboldalán nagymérető űregek is vannak. Közvetlen a kapu előtt baloldalt esős idő után meredeken, és zajosan fut le egy csermely bő vize. Nem kell jól edzett kirándulónak lennünk, ahhoz, hogy ezt a szakaszt is magunk mögött tudjuk, de mint mindenhol, itt is nagy szükség van az elővigyázatosságra. A sziklaportálnál, egy nagyon rövid szárazúti kitérővel megkerülni is lehet a kaput, és már is látható a nagyon közelbe lévő sziklabércek közé zárult furcsa alakzatú Remetei szikla-szoros. A Szikla- kaputól egy nagyon rövidtávon, sziklafalon lehet előrehaladni. Sajnos ez a rész nincsen csapszegekkel beépítve, és csak nagy elővigyázatossággal, jól tapadó lábbelivel lehet tovább jutni. A másik lehetőség a vizes út, azaz a vízben kőről- kőre lépni lehet a szoros közvetlen közelébe száraz pihenőhöz. A szorost minden rövidsége ellenére is nagyon nehéz áthágni, még alacsony vízállásnál is csak vízbe merülve lehet, mert egy hatalmas sziklagörgeteg zárja el az utat. Ezt megkerülni elég körülményes, de egyáltalán nem veszélyes, de ha gyönyörködni akarunk a remetei-sziklaszoros további festői szépségében, amely romantikus környezetet varázsol elénk, tovább folytathatjuk utunkat, de a hivatalos csoportos túra, csak idáig tart. A szorosból kijutva mindkét oldal mészkőszikláin nehezen hozzáférhető helyeken nagyon szép havasigyopár tenyészik, minek szedése tiltott!
A varázslatos festői sziklabérces tájat az egykori tövisi református lelkészt Gruzda Jánost, mint festőművészt „a tél festőjét” nagyon sokszor meg ihlette, ami végett a környékre járt téli sziklástájak megfestése végett.       

                                                                                                          Vas Géza
                                                                                                              2010 szept.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése