„A nyugati szemhatárt zárja le a havas éles vonala. Alacsonyabb előhegyek mögül, a Szamos völgyéből, emelkedik ki erős felkanyarodással, majd egy félkört írva le megint feljebb száll s berajzolja az ég kékjébe a hármashegy jellemző képét s ennek balcsúcsáról kissé lebukva, csaknem még egy emelkedés után egyenes vonalban halad délfelé s itt hirtelen töréssel zuhan le az Aranyos völgyébe. Vágyakozol feléje, hogy végighaladj ormán, elrejtőzz mély völgyeibe, felfrissülj rohanó patakjai kristály vizétől s tele tüdővel szívd fenyvesrengetegeinek illatoktól terhes levegőjét.”

( Nagy Péter: Ó, kedves Kolozsvár ! ...)

2011. május 19., csütörtök

A XX. EKE Vándortábor - 9. túra




Bélavár túra

Távolság: 16,7 km -  Szintkülömbség: 880 m – Menetidő: 7-8 óra
               Földrajzi helyzete: N 46028’ – 46030’ és E 23021’ – 23023’ ,
      openmaps.eu CE térképen

         Amint a fenti adatokból látszik, nehéz túrának számit, nem is a távolság, hanem a szintkűlöbség hirtelen változása miatt. Felfelé is lefelé is meredek szakaszokkal találkozunk.

Fotó - Lörinczi István

         A DN 75-ös úton, az Aranyos völgyéböl eltérünk Alsó-podsága felé, a jelenleg  már feszámolt  kesvenynyomtávú vasúti híd alatt. Itt a települést elhagyva a Podsága-patak völgyét követjük és kb. 7,5 km után érünk el egy ortodox kolostorhoz. Kőkeritését román történelmi személyiségek mozaik képei díszítik. Érdemes itt megállni, mivel 1981-ben  máramarosi mesterek által épített  szép csavartoszlopos faragott tornácon keresztül lehet bejutni a jelegzetes fatemplomba.
        Hogy miért éppen itt épült a kolostor, annak két oka is lehet. Itt kezdödik a Podságai-szoros és gyönyörü a környék, háttérként szolgálnak a meredek sziklafalak. Egy másik ok, a kolostortól kb. 300 métere egy hirtelen kanyar után, a patak medrének partján két,  nem mindenapi forrás található, majdnem egymással szemben. Az egyik baloldalt, túl a patakon közvetlen a Bujor-hegy sziklafala tövébe található. Ide egy keskeny beton  hid vezet, amit nemrég épitettek, a régi roggyant palló mellé. A forrás jelegzetesége, hogy elég szabálytalan időközönkén a forrás vize teljesen elapad, de akár 1-2 óra elteltével újra megjelenik. Érdekes jelenség. A forrás Szüz Mária nevét viseli (Maica Domnului), olajmécsessel és egy Mária képpel díszítve. A sziklafalba kb. egy méter magas kereszt van vésve. A másik forrás vele szembe, bövizü és közvetlen az út mellett van, a patak partján. Ez a „Feredeu” egy beton medence formájú. A szerzetesek és  a környék lakói úgy tarják hogy mind a két forrás csodákkal bír, vize még télen sem fagy be. Egy szerzetestöl azt hallottam, hogy a Feredeu vize nem csak a testet, hanem a lelket is tisztítja. Tovább menve az úton, jobboldalt egy használaton kívüli kőbánya van, itt bányászat közben valamikor szép kalcit kristályokat lehetett találni. Feljebb menve, nemsokára Felsö-podságára érünk, ott ahol a jobbról jövö Bélavár-patak összefolyik a Podsága patakkal, mi is jobbra térünk, a nemrég felújított elég keskeny hengerelt úton. Innét már megjelenik a piros kereszt jelzés. Akik nagyobb autoval érkeznek, az elágazástól, elöre 50 méterre levő üzlet előtti beugró területén hagyhatják és persze itt, visszatéréskor szomjunkat egy pohár sörrel, vagy hűsítövel olthatják. De akár élelmet, vagy édességet is vásárolhatunk a körülményekhez képest jól ellátott üzletben. A 2009 őszén felújitott úton kiskocsival és mikrobusszal aránylag  símán tovább lehet menni, kivéve egy rövid szakaszon, így idöt és kb. 150 m szintet nyerve. Miután elhagyjuk az itt levő házakat, a terep kissé kinyílik és szemünk előtt láhatóvá válnak a Bélavár gyönyörű sziklatornyai. Miután jobbra elmarad az impozáns Bálmos sziklája, utunk tovább visz felfelé és ott ahol az út balra kanyarodik, újabb házcsoporttal találkozunk. Miután elhagyjuk az útolso házat is, az út kiszélesedik, akár egy parkoló balra, egy épülő fakunyhó is van, Az út ezen szakasza nagyon rossz, a 2010 nyarán a nagy esözések okozta vízmosások miatt. Ha eddig még autoval jöttünk, akkor azt itt kell hagyjuk. Ez a hely ahol elértük a piros ponttal jelzett Bélavári-körtúrát, s egyben a traszé legalacsonyabb pontja a 740 méter t.sz.f. magaságban, un. Răstoaca telep. Balra visz a felmenő ág, erre megy a piros kereszt is, eggyütt a piros pont jelzéssel. Jobbra a sziklák irányából jön a szintén piros ponttal jelzett, a lejövö ág. Mind a két irányból végig járható az út, mi balra  megyünk, követve a szekérutat, amely meredeken visz felfelé és egy éles kanyar után balra fordul. Még megyünk néhány métert, majd jóbbra letérünk az útról, egy még meredekebb legelőn kapaszkodunk felfelé. Miután egy öreg vadcseresznye fához érünk, amelyen jól látható a piros kereszt és a piros pont jelzés, útunk kissé jobbra bevisz az erdöbe, ami tovább kevésbé emelkedik ezen a részen. Elindulásunktól, s piros ponttól,  kb egy órára, egy kis tisztásra (1) érünk, majd ismét egy erdös rész következik. Nemsokára egy vizválasztó gerincre érünk, ahonét kissé jobbra egy nagyon meredek, cserjékkel benőtt sziklás terepen haladunk, majd újra erdős rész következik. Azon áthaladva, egy nagyobb legelőre érünk (2), ahol néhány faházat találunk és egy kis forrást is, de a vízvétel elég problémás. Itt a terep kissé mocsaras a forrás vize miatt. A legelő felső felén jobbra fordulunk, ahol nem messze egy kakastarély formájú szikla közelébe haladunk el, majd ezután felérünk az  un. Şesul Craiului fennsikra. Itt jobbra ki lehet menni a Bélavára elsö nagyobb szikla-kilátójára. Gyönyörü, sziklás meredek szurdok-völgyek tárulnak a szemünk elé. Itt, 1300 métert meghaladó magasságban vagyunk. De elöbb vegyük szemügyre a fennsíkot, ahol kissé balra fordulva, jó idöben, a távolban a Kisbányahavas menedékháza körüli épületeket látjuk, mőgőttük az 1676 méteres Buszkáttal és ettöl még balra, tiszta időben az 1826 méter magas Öreghavas is látható, a rajta lévő fehér gömb fomájú radar állomás épületével. Elöttünk, kissé távolabb, megpillanthatjuk egy sziklára festett, a kék kereszt turista jelzést, mellette vasoszlopon egy nyillal, amely a Kisbányahavasról jövő utat mutatja a Ronki-szoros irányában. Mi ettöl jobbfelé megyünk, füves terepen és egy kidölt kerítés mőgőtt, egy fára szegezett megrongált tábla jelzi, hogy a Bélavár rezervátum területére értünk. Itt, egy nagyobb pihehőt lehet tartani, egy nem messze levö magányos sziklára is kilehet menni, ahonnét csodálatos a kilátás a sziklatornyok és a nagy mély, szurdok völgyek felé. Itt turánk egyik legmagasabb pontján vagyunk, 1370 méteren.

Fotó - Lörinczi István

Fotó - Lörinczi István

Fotó - Lörinczi István
      Utunk tovább inkább csak lefelé visz, de előbb jobbra elmarad a Bleánc-kő (Colţul Blenţului), 1368 méteres sziklatornya, amelytőll minket egy füves völgy és meredek kapaszkodó választ el. A csúcsot ezen az oldalon egy meredek erdös  rész borítja, de mi ezt jobbra elhagyva, ritkás erdős részen haladunk.  Helyenként utunk kivisz a szikla peremére, ahol ijesztő mélységek tátonganak. A távolban, Podsága irányában, jol látható, a Bélavár-patak völgyében kígyózó út, amelyen feljöttünk. Tovább haladva, egy erdős részen kissé balra térünk, így megkerüljűk a Bélavár egyik legnagyobb sziklatömbjét. Utunkon, a piros pont mellett, itt a kék háromszög jelzés is kísér, ami késöbb levisz a Pociovalistei szorosba. Egy nagyon meredek erdős részén ereszkedünk, legalább 200 méter szinkülömbségen, majd ösvényünk a szintet tartva, csak kis ereszkedővel  egy ívet ír le jobbra, ez egy nyilt terepre visz. Balra, a távolban előtűnik a Pociovalistei-szoros ÉNy-i sziklafala. Utunk tovább enyhén jobbra, az erdöszélén halad, majd a piros pont hirtelen jobbra írányit, mint hogy a kék háromszög egyelöre tovább megy, majd nemsokára balra, levisz a Pociovalistei szoros irányába. Mi követhetjük a piros pontot, ami levisz a sziklatornyok tövébe és így jutunk le egy erecske mellett haladva, arra a szekérutra,  ahol az autoinkat hagytuk és  kezdödött a turánk. Egy másik változat szerint, elöre menve a régi pirosháromszög jelzésen, ami a Muncselu gerincen, a Vultureasa irányába vezet, ez kissé emelkedík, ott ahol jobbra megjelenik egy fiatal nyírfás rész, jobbra fordulva, a fák közt, enyhén ereszkedünk, ami késöbb meredekebbé válik. Néhány száz méter megtétele után egy nagy legelőre érünk, ahol több faházat látunk, amelyeket csak nyáron használnak az állat tartok. Jobbra tőlünk újra előtűnnek a Bélavár csodálatos sziklatornyai, de most egy újabb nézőpontból. Ez a magyarázata annak, hogy ezt a kissé hosszabb nem jelzett utat vállasztja, sok turista. Az első  külön látvány jobbra, a „Hornul Boului” beomlott barlang órási torkolata, de majdnem „kéznyújtásnyira”  vannak a Bélavár többi sziklatornyai is. Mi a kaszálón jobbra tartva keményen ereszkedünk a lejtös terepen, majd mielőtt a legelőt egy bokros-erdös sáv lezárná, a jobbra lévö erdősrészen megkeressük azt a kissé benőtt csapást, amelyet a pásztorok használtak. Ez kivisz a sziklák tövében ereszkedö jelzett  ösvényre, itt élesen balra fordulunk és onnét az autóinkhoz. Ha nem találjuk meg ezt a csapást, nincs semmi baj, mert van több is, de azok kissé lejebb jönnek ki az utra. Itt zárodik a telyes körtúra. 

Fotó - Lörinczi István

       Nem ajánlott nagyon balra ereszkedni a kaszálon, mert elég vizenyös a talaj föleg esös idöszakokban. Ha itt kiérünk az erdőből, néhányházat és egy kis fürész telephez érünk, ahol balra tértünk feljövetelünknél és egyesek az autoikat hagyták itt. Azoknak lehet elönyös ez a lejövetel, akik gyalog jöttek fel Podságáról. Innét kb egy háromnegyed óra ut,  a Felsöpodsága-i üzletig, ahol például mások az autoikat hagyták. Itt,  igény szerint, csillapíthatják szomjukat is.
      A túra utvonaláról és a megközelitéséröl GPS-el felvett utvonal (track) és a szintvonal segiti az érdeklödöket, amit mellekelten csatolok.

                                                         Lörinczi István, túravezetö



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése