Fehér megyei szórványvidék
Útvonal: Alsójára, Borrév, Nagyenyed, Balázsfalva-Bethlenszentmiklós-Küküllővár-Enyedszentkirály-Tompaháza, Nagyenyed, tábor.
Távolság: autóbusszal 300 km
 |
| Balázsfalva, Apafi kastély |
Honismereti túránk során a Fehér megyei szórványvidékkel ismerkedünk. A történelem viharainak következtében ebben a térségben nagyon megfogyatkozott a magyarság, jónéhány olyan település van ahol már csak egy-két magyar lakos van, vagy egy sincs, bezárva, használatlanul áll a többévszázados templom. Kirándulásunk során olyan településeket keresünk fel, ahol még van magyar lakosság, ha viszonylag kis létszámú is. Elsőként a Kis- és Nagy-Küküllő egyesülésénél fekvő Balázsfalvára, (Blaj) a 20.000 fős kisvárosba látogatunk, ahol 1700 magyar él. Az erdélyi román kultúra és a romániai görög katolikus egyház központja. Első írásos említése 1252-ből való, amikoris Herbord ispán vette meg, az ő fia Balázs, akiről a település a nevét kapta, 1332-ben már villa Blasii néven említik, egyházas hely, Szent Márton tiszteletére épült templommal és magyar lakossággal. Később Zsigmond király megmentőjének, baróti Czéri Balázsnak adományozta, majd Bagdi György birtokába került, aki 1535-ben várkastélyt építtetett. Tulajdonosai közt tudjuk Péchi Simont, a Bethlen családot, Rákóczi Zsigmondot, majd 1664-től Apafi Mihály birtoka, aki Erdély utolsó fejedelme volt. Ebben a kastélyban írta alá Teleki Mihály, Erdély kancellárja és Lotharingiai Károly a balázsfalvi szerződést 1687 októberében, amelynek értelmében Erdély Habsburg fennhatóság alá került. Az ifj. Apafi Mihály Bécsbe költözött és ott élt tovább hercegi rangban 1713-ban bekövetkezett haláláig. Balázsfalvi kastélya és birtoka a kincstár tulajdonába került. Ebben az időben szerveződik a fogarasi görög katolikus püspökség. 1738-ban III. Károly osztrák császár a balázsfalvi uradalmat a görög katolikus egyháznak adományozta. A görögkatolikus püspök ekkor Inocentiu Micu Klein, aki a püspökség székhelyét Balázsfalvára költözteti, a püspöki rezidenciát a kastélyban rendezi be és nagyszabású építkezésekbe kezd, papneveldét, kolostorokat, iskolát, majd egy impozáns, barokk stílusú görög katolikus székesegyházat építtetett. A ma is álló református templomot alig több mint száz éve építette a település magyar közössége.
 |
Balázsfalva, a görög-katolikus székesegyház ikonosztáza |
 |
Küküllővár, Bethlen-Haller kastély a templomtoronyból |
 |
| Küküllővár, Bethlen-Haller kastély |
Utunkat a Kis-Küküllő mentén folytatva érkezünk el Bethlenszentmiklósra (Sînmiclăuş). Az Árpád-kori település eredeti neve Szent-Miklós volt, a Bethlenek megjelenése után vette fel a Bethlen előnevet. Első írásos említésekor, 1309-ben (Sancti
 |
| Bethlenszentmiklós, református templom |
Nicolaus) papját a kiközösített tizedmegtagadó szász papok között sorolták fel. Küküllői várbirtok volt, amelyet Zsigmond király 1390-ben Bethlen Gergelynek adományozott. Szász lakóit magyarok és románok váltották fel. A várkastélyt és uradalmának egy részét a Brukenthal család örökölte, majd annak kihalása után a szász evangélikus egyház birtokába került. Ma a falu magyar lakossága kb. fele-fele arányban református és unitárius. A 14. században épült templomát az unitáriusok használják. Református templomát 1750-ben építtette, barokk stílusban gróf Bethlen Gergely. Az igazi érték azonban az 1668-1683 között épült kastély, amelyet az olasz hatású erdélyi késő reneszánsz egyik legszebb építészeti alkotásának tartanak. Építtetője Bethlen Miklós (1642-1716) emlékíró, a 17. század második felének egyik legtanultabb főura, Udvarhelyszék kapitánya, 1690 után Erdély kancellárja. A kastély terveit saját maga készítette velencei emlékeinek hatására, de
 |
| Bethlenszentmiklós, református templombe |
figyelembe véve a helyi építészeti hagyományokat is.
A négyzet alaprajzú, oldalaival a fő égtájak felé forduló emeletes épület sarkait négyzet, illetve téglalap alaprajzú saroktornyok hangsúlyozzák, a Kis-Küküllő felé néző déli oldalon pedig mindkét szinten elegáns loggia húzódik, hat-hat félköríves árkáddal. Az épületet hajdan öt bástyával erődített várfal, három oldalról vizesárok, délről a Kis-Küküllő és felvonóhíd is védte, ma ezekből alig észlelhető valami. Északi főbejáratának timpanonjában domborműves oroszlánok fogják közre a betleni Bethlenek kígyós, koszorúval övezett címerét. A keleti homlokzat legszebb dísze a jókora gyámokra támaszkodó kettős ablakú erkély, a második feleség, Rhédey Júlia címerével. Sajnos ma már nagyon leromlott állapotban van az egykor gyönyörű kastély.
Továbbra is a Kis-Küküllő mentén haladva érkezünk Küküllővárra
 |
| Küküllővár, templomtorony |
(Cetatea de Baltă). A település első írásos említése 1177-ből származik, villa Cuculiensis castri néven. Vára a 11. század óta Küküllő vármegye székhelye, első egyháza a küküllői esperesség központja volt. A tatárjárás idején (1241-42) a várba menekült sokezres tömeget a tatárok lemészárolták, a várat feldúlták. Azután újból felépítették a várat, a mai várkastély elődjét a településen kívül, egy dombtetőre. Az írott forrásokban 1319-tól szereplő királyi vár az erdélyi vajda tisztségéhez tartozott, az alvajdák gyakori lakhelye volt. Mátyás király a várat uradalmával együtt dengelegi Pongrác János erdélyi vajdának adományozta, majd Stefan cel Mare és Petru Rares moldvai vajdák kapták hűbérbirtokul. Szapolyai János visszavette és 1538-ban Izabella királynénak adta. János Zsigmond halála után fejedelmi birtok volt ifj. Apafi Mihállyal bezárólag, amikoris a kincstáré lett, majd a Bethlen, végül a Haller család birtokába került. A várat Bethlen Gábor fejedelem öccse, Bethlen István építtette át reneszánsz várkastéllyá a 17. század elején. Ekkor építették a sarkokra a négy hengeralakú bástyát. A 18. században Bethlen Miklós lebontatta a kastélyt övező védőfalakat és a felvonóhídat és megépíttette a mai főbejárat portikuszát és a lépcsőtornyot, pompás kertet alakított ki. A homlokzatok felső szintjén gyámkövekre támaszkodó, szuroköntős és lőréses védőfolyosó koronázza az épületet. A kastély ma a jidvei pezsgőgyár tulajdonosáé, nem látogatható.
 |
| Bethlenszentmiklós, unitárius templombelső |
 |
| Bethlenszentmiklós, Bethlen kastély |
 |
| Bethlenszentmiklós, unitárius templom |
A település első templomát, a Szent István tiszteletére szentelt 13. századi kisméretű bazilikát a királyi várban szolgálatot teljesítők számára építették. Az eredetileg kéttornyos, egyhajós templom a családi monostortemplomok leegyszerűsített falusias megoldása. Nagyon jellegzetesek a tornyok cikk-cakkvonalban zárodó, hármas ikerablakai. A templomkutatások során bebizonyosodott, hogy a jelenlegi hajó a sokszögű szentéllyel, sőt az azt közrefogó félkörívpárral a 15. század alkotása. Ekkor építették egybe a két tornyot is és változtatták széles téglalap alaprajzú tömmbé. Erdély legkorábbi, 1417-ből való datált harangja az átépítés körülbelüli idejét is megadja. Az északi torony belső falára a 16. században festették a lángokból kiemelkedő tatárfejet. Küküllővár kezdetben magyarok és szászok lakta jobbágyfalu, a 16. századtól mezőváros volt, ma község.
Itt elérjük kirándulásunk legtávolabbi pontját, innen visszatérünk a Kis-Küküllő, majd a Küküllő mentén, Tövisen keresztül Nagyenyedig, majd innen a főútról letérve érjük el Enyedszentkirályt, illetve Tompaházát.
 |
Enyedszentkirály, Bánffy kastély |
 |
Enyedszentkirály, Bánffy kastély |
Enyedszentkirály (Sâncrai) a Maros balpartján, Nagyenyedtől 8 km-re fekvő község, magyar lakossága 20% körül van. A falu nevét Szent Istvánról elnevezett egyházától kapta. Első okleveles említése 1274-ből származik, Zenthkeral néven, 1332-ben egyházas hely. A 18-ik században kompátkelőhely a Maroson. Gótikus református templomát a Magyar Nagylexikon szerint 1901-ben lebontották, csak a harangtornya maradt meg. A valóságban azonban meg van a templom, amit mi is látni fogunk kirándulásunk során. A faluban 1725-ben a Bánffyak építettek emeletes kastélyt, melynek szépen kialakított homlokzata a Maros partjára néz. A kőalapokra épült kastély főbejárati teraszára kőlépcsősor vezet, a terasz alatt van az alagsor bejárata. A kastélynak két, különböző méretű tornya van, a kisebbik négyzet alaprajzú, a magasabbik nyolcszög alaprajzú, felső szintjén négy szimetrikus, konzolon nyugvó terasszal, ahonnan szép kilátás nyílik a környékre.
 |
Tompaháza, református templom |
Tompaháza (Rădeşti) Enyedszentkirály közelében fekszik, szintén a Maros balpartján, magyar lakossága ma már csak 10% körül van. Először oklevélben 1263-69 között említik Terra Kend néven, valószínűleg határvédelemre kihelyezett kendek települése lehetett. 1332-ben egyházas hely. 1439-ben már Thompahaza-ként említik az oklevelek, a Tompa család birtoka volt. A 14-ik század elején szászok települtek be, akik fokozatosan elmagyarosodtak, majd a 17-ik században román többségű lett.
Temploma a 13-ik század végén épült, csarodai típusú épület, igényesebb kivitelezésű falusi templom. Karcsú, négyszögletes harangtornya a nyugati bejárat fölé magasodik, a toronysisak alatt fa mellvédes tornácot találunk, egyetlen ikerablaka a keleti falon, a tornác alól nyílik. A hajószélességnél kevéssel keskenyebb szentély csatlakozik a hajóhoz, melyet négy támpillér erősít. A meredek csúcsíves, kőkeretű, gótikus nyugati kapuzat fölött utólagos kialakítású ablak világítja meg a karzatot. A hajóbelső legszebb építménye a kettős nyugati karzat: a romanikus karzathoz a 18-ik században kazettás mellvédű fa énekeskarzatot illesztettek. A két karzat járószintje azonos. A 18-ik századi karzat legszebb része fából készült, hét festett kazettával díszített mellvédje, melynek középső kazettáján latin felíratot találunk, mely magyarul így hangzik: Isten nevének nagyobb dicsőségére emeltette nagyborosnyói Bartha László 1774. szeptember 11-én.
A hajó mennyezetének 98 festett fakazettája ennél korábban, 1744-ben készült, a szószék és a szószékkorona, akárcsak a karzat mellvédje, 1774-ben készült, ezeken is találunk felíratokat.
A szentélyben is van karzat, mellvédje szintén hét festett fakazettával díszített, akárcsak a nyugati karzaté. A szentély oldalfalaiban szentség és kegyszertartó fülkék vannak. A mennyezetet szép kivitelű, mára már meglehetősen rossz állapotú stukkó kompozícióval díszítették.
Kovácsné Diószegi Zsuzsa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése